Mihez is kezdenénk az életben barátok nélkül? A barátság olyan, akár a só az ételben: ez ad ízt az életünknek. A híres görög filozófus, Arisztotelész, így vélekedett a barátságról.
1. Sok mérő sót kell együtt elfogyasztani ahhoz, hogy igazán megismerd a barátodat. Tökéletes barátság csak kevés ember közt létezhet.
2. A barátság az, amikor egy lélek két testben lakik.
3. Igaz barátságnak csak a jó emberek barátságát nevezhetjük. A tökéletes barátság egymás jellemének kölcsönös megbecsülésén alapul, és ez csak erkölcsös emberek között lehetséges. Aki barátainak a javát csupán őértük kívánja, az legelsősorban nevezhető barátnak, mert mindegyik azt szereti barátilag a másikban, ami annak a lényege, nem pedig azt, ami csak járulékos. Azok, akik már önmagukban véve is jó emberek, egymás javát is egyformán kívánják. Ők képesek igazi és tartós barátság fenntartására.
4. Az egyenlőség a barátság lelke.
5. Amikor a barátság hasznon alapszik, akkor a saját érdekeinkből szeretjük a barátainkat, amikor pedig kellemes érzéseken alapszik, akkor a saját örömünkre szeretjük a barátunkat. Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy a barátot nem önmaga lényegéért szeretjük, hanem mert az hasznos vagy kellemes számunkra. Az ilyen barátságok véletlenszerűek, mert a szeretett személyt nem önmagáért szeretjük, hanem azokért az előnyökért és örömökért, amiket kínálhat. Következésképpen ezek a barátságok gyorsan tönkremennek: amikor a két fél már nem hasznos vagy kellemes egymás számára, a barátság megszűnik. A hasznosság nem tartós valami, hanem a körülmények függvényében változik. Az ilyen barátok nem ismerik a kapcsolatok igazi intimitását, mivel gyakran nem értenek egyet egymással, és egyikük sem érzi szükségét, hogy a másik társaságát keresse, hacsak nem köti össze őket valamilyen érdek, mert önmagukban véve nem vonzódnak egymáshoz.