Az köztudott, hogy vannak olyan szorgos állatok, akik ősszel az idejük nagyrészét azzal töltik, hogy megpróbálnak minél több élelmet elraktározni, ami annyit tesz, hogy ide-oda elrejtik a finomságokat.
Ilyen emlős a mókus is, aki a makk-készletét rejtegeti, csak a bundás jószág gyakran elfelejti, hogy melyik fa odvában halmozta fel az eleséget, igaz, viszonylag gyakran rá is bukkan, így végül is eléri valamennyire a célját és növeli túlélési esélyeit.
Hallottatok már a Nagy-Britanniai sütitesztről? Iskolás gyerekeknek ajánlottak fel egy sütit, viszont elmagyarázták neki, hogy ha nem eszik meg a sütit, akkor később kapnak még egyet. Természetesen nem mindenki tudta türtőztetni magát, azok akik nem ették meg a sütit, kaptak még egyet, és mint később kiderült személyiségfejlődésben is jobban teljesítettek az idők során.
Hogy mi köze ennek a hollóhoz?
A holló az állatvilágban egyedi intelligenciával lett megáldva, hiszen ez a fekete, robusztus madár soha nem felejt, sőt arra is képes, nem úgy mint a kutatásban résztvevő elemi tagozatos kisdiákok egy része, hogy visszautasítsa a finom falatokat, ha tudja, hogy egy kis türelmi idő után több és finomabb eledelt kap.
Sőt, a szakértők arra is rájöttek, hogy a hollók ismerik Archimédész törvényét is, amely így szól: „minden folyadékba, vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat, amelynek nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék, vagy gáz súlyával.”
Ugyanis a kísérlet során, bizonyos madarakat és hollókat arra ösztönöztek hogy próbáljanak meg inni egy olyan edényből, amelyben a víz csak akkor jön fel a felszínre és válik elérhetővé a madár csőre számára, ha előbb beledobálnak a szárnyasok olyan tárgyakat, amelyek megemelik a vízszintet. Erre, természetesen csak a hollók voltak képesek.