Megkérdeztem egy falevéltől, mennyire fél, hiszen itt az ősz, és a körülötte levő levelek elkezdtek már lehullani.
“Semmi sem születik meg, és semmi nem hal meg” – mondta Thick Nhat Hanh, az egyik leghíresebb vietnami buddhista mester. Példaként egy falevél életét hozta fel: valójában egyáltalán nem vonható éles határ az élet és a halál között.
“Megkérdeztem egy falevéltől, hogy mennyire fél, hiszen itt van az ősz, és a körülötte levő levelek elkezdtek már hullani. A falevél azt mondta: nem félek, hiszen egész tavasszal és nyáron csodálatos életet éltem. Keményen dolgoztam azért, hogy tápláljam, és életben tartsam a fát, és most pedig életem nagyrésze ott van benne. Az én életem korlátok nélküli. Ott vagyok az egész fában, és, ha visszatérek a földbe, akkor újra táplálni fogom. Nem szomorkodom, nem aggódom egyáltalán. Amikor elmegyek, integetek egyet, és azt mondom a fának: viszlát, nem sokára találkozunk újra.
Kellemesen fújt a szél aznap, és láttam, amint a falevél elhagyja a fát. Vidáman táncolt a szélben, annyira boldog volt, lebegett örömében. Megnyugodva tovább mentem, mert tudtam, hogy, milyen sokat tanulhatunk egy falevéltől: semmi sem született meg, és semmi nem halt meg soha”. (Thick Nhat Hanh)
